Az újbaloldal előszeretettel sajátítja ki a globalizáció kritikáját, pedig az se nem új, se nem baloldali. A csiphiány és az elszálló élelmiszerárak mind ugyanarra emlékeztetnek minket: a megoldás a helyi közösségekben van.
Az „antiglobalista” szócskáról a jól értesült szerkesztőségekben két dolgot szokás tartani: tőről metszett posztmodern törekvést jelöl, amely eredendően baloldali. Egyik sem igaz. Kiváló bizonyíték erre, hogy pontosan huszonöt éve jelent meg a The Case Against the Global Economy (érvek a globális gazdaság ellen) című esszégyűjtemény, konzervatívok és környezetvédők profetikus összefoglalója arról, amit az áruhiány és az ellátási láncok válságának napjaiban mindannyian a bőrünkön érzünk. A szerzők közt olyan neveket találunk, mint Wendell Berry, Kirkpatrick Sale és Herman Daly; írókat, akik már azelőtt az emberi léptékhez való visszatérést hirdették, hogy az Antifa vagy az Extinction Rebellion megszületett volna. S amíg napjaink aktivizmusa magamutogató és végső soron eredménytelen performanszokban teljesedik ki, ez a negyedszázados kötet konkrét receptet ad a változáshoz: a demokrácia, az élelmiszer-ellátás és a környezetvédelem lokalizációját.
Könyvünk diagnózisa mai szemmel a legkevésbé sem tűnik provokatívnak. A globális gazdaság aláássa szabadságunkat, biztonságunkat és jólétünket, nem utolsósorban elpusztítja a bolygót. Felülírja a helyi kultúrákat, töredezetté teszi a közösségeket, felszámolja a demokráciát.Nagyvállalatok kezében összpontosítja a hatalmat, és destabilizálja az éghajlatot. A globalizációnak léteznek jó oldalai, ám a csaknem kizárólagos hajtóerő a növekedés iránti buzgalom – mindannak a félresöprése, ami lassítja az anyagi gyarapodást.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
